60.rész



Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy Niall meg én...megint...Hiányzott..és ezt most teljesen őszintén mondtam...igaz el akartam felejteni, de valahogy mindig azt éreztem, hogy jobb lenne, ha minden olyan lenne mint régen...mellettem lenne...
-Na mehetünk?-kérdezte miközben nyitotta az ajtót
-Aha, csak siessünk, mert ma még el szeretném kezdeni! Vagy különben soha nem leszünk kész!-kaptam fel a táskámat
-Vettem főnök!-nevetett majd beültünk a kocsiba
Végre az út nem csöndben telt...mindent megtudtunk beszélni, ami zavarta a másikat...végre nevettem őszintén...és éreztem amit már rég nem...
-Itt is vagyunk! Akkor először festéket vegyünk?-kérdezte
-Igen...aztán nézek még pár bútort!-mondtam
Ez az egész olyan hirtelen történt mint a filmekbe...5 órája még ő volt az az ember akit legjobban utáltam..most meg..na értitek, mert az ilyen dolgokat nem lehet megfogalamazni.
-Hozok kosarat!-vett egyet ki a helyéről
-Amúgy...lehet nem is kezdek bele a festésbe...úgyis holnap után repülök haza anyáékhoz...mert ugye Szenteste lesz...szóval, majd szerintem utána!-gondolkoztam el
-Jó hát, nekem mindegy!-mosolygott
-Viszont, ma sütni akarok, de úgy is hogy otthonra is jusson...akkor inkább vásároljunk ahhoz!-írányítottam a másik sorra
-Oké!-majd megfogta a kezem
-Niall!-nevettem, majd kiszabadítottam kezemet a kezei közül
-Most miért? Szégyelsz?-vágott kiskutya fejet
-Nem csak...na érted!-nevettem
-Nem nem értem!-mosolygott
-Azt hittem, hogy mi ketten megint...!-folytatta
-Ezt majd otthon megbeszéljük édesem!-nevettem
-Persze szívem! Otthon is jó!-húzta maga után a kosarat
A vásárlást viszonylag gyorsan le is tudtuk, majd kifizettük és a autó felé vettük az irányt.
-A lisztet azt hova rakjam?-nyúltam érte
-Add csak ide!-nyúlt a kezemhez
-Öhm..o..oké!-pirultam el
-Mi történt az arcoddal?-mosolyodott el
-Miért mi?-nevettem el magam
-Na gyere üljünk be a kocsiba és menjünk!-nyitotta ki az ajtót
-Nagyon udvarias uram!-adtam egy puszit az arcára
-Na? Most már puszit is adsz? Pár órával ezelőtt még csak csók volt!-nevetett majd beült a kocsiba
Hazafele az úton zenét, hallgattunk, meg nem maradhattak ki Niall beszólásai se!

*Otthon*
-Amúgy én is készülök haza...mármint a szüleimhez!-ült le a kanapéra
-Az jó!-dobtam le magam mellé
-Viszont...arra gondoltam, hogy elkísérhetnél! Úgy is csak Karácsony 2.napján megyek....szóval addigra is te is hazaérnél...meg már anyáék is kíváncsiak rád!-mosolygott
-Gondolom mennyire! Én vagyok aki megcsalta a fiát és utána megint összejött vele!-forgattam meg a szemem
-Nem! Ők arra a lányra kíváncsiak akit én meséltem nekik!-mosolygott még mindig
-Igen? És akkor milyen lányra-húztam az agyát
-Arra, akibe teljesen beleszerettem!-mondtam majd közelebb jött és megcsókolt
Valahogy nem tudtam ennek ellenállni....tudtam, hogy elsietjük, mert hiszem még csak ma békültünk ki, de nem megy...egyszerűen...elvarázsol, mikor belenézek a szemébe...
-Niall! Figyelj...szerintem ezt most még nem kéne!-állítottam le
-Mit? A csókot?-mosolyodott el huncutan
-Tudod, hogy nem arra értettem!-forgattam meg a szemem
-Nem kell ha még nem akarod! Megértem!-mosolygott, majd egy puszit adott az arcomra
-Köszönöm!-mosolyogtam
-Játszunk valamit, vagy inkább aludni szeretnél? Már elég késő van!-nézett az órájára
-Holnap hosszú napom lesz, úgyhogy inkább lefeküdnék!-álltam fel a kanapéról
-Rendben!-mondta, majd felkísért a szobába
-Gyorsan átöltözök, addig elfordulhatnál!-nevettem
-Jajj most miért?-húzta fel a szemöldökét nevetve
-Niall!-röhögtem
-Jólvan nyugi!-fordult
-Na, akkor jóéjt!-adott egy puszit a homlokomra
-Niall!-szóltam utána az ágyból
-Igen?-fordult rögtön vissza
-Nem maradnál itt?-mosolyogtam
-De! Szívesen itt maradok, ha szeretnéd!-jött vissza a szobába
-Pólót tudod hol találsz vagy arra nem lesz szükség?-nevettem
-Tessék?-nevetett
-Semmi! Na gyere mert fáradt vagyok!-mondtam, majd befeküdt mellém az ágyba és elaludtunk .......