59.rész




Tudtam, hogy Harry hülyeségeket beszél, de valami volt benne amit mondott...nem is tudok Peterrel még olyan sok mindent....
-Lily!-szaladt be a szobába Peter
-Mi baj?-álltam fel az ágyról
-Most hívtak, hogy muszáj hazautaznom!-hajtotta le a fejét
-Most viccelsz ugye? Most értél csak ide?!-háborodtam fel
-Sajnálom!-mondta
-Figyelj! Menj nyugodtan! De azért siess!-mosolyogtam
-Lily...én...én...már nem jövök vissza! Ez most ennyi volt....sajnálom...!-mondta majd elment
-Tessék?-ültem le hirtelen az ágyra
-Mondtam nem?-dőlt az ajtónak Harry
-Igaz volt amit mondtál?-kérdeztem
-Nem hazudnék neked, ha tudnám, hogy boldog lennél vele!-ölelt meg
-Azt hittem végre találtam valakit akiben megbízhatok!-bújtam oda hozzá
-Ne szomorkodj miatta! Nem ér annyit!-mosolyodott el
-Igazad van! És tudod...ez most ez felnyitotta a szemem...!-mondtam majd elkezdtem válogatni a ruháim között
-Mire készülsz?-nevette el magát Harry
-Tudod....most hogy ez történt...nem költözök másik házba, hanem ezt újítom fel, úgyhogy még ma elkezdem újrafesteni...meg nézek pár új dolgot bele!-mondtam miközben vettem fel a nadrágom
-Húú! Segítenék neked...tényleg, de haza kell mennem három napra...tudod most, hogy nagypapa beteg...jobb ha otthon vagyok!-mondta
-Semmi baj! Nagy lány vagyok már! Megoldom!-nevettem el magam
-Oké, hát akkor csak ügyesen!-ölelt meg, majd csak az ajtó csapódását hallottam
Remek..most csinálhatok mindent egyedül...de mondjuk teljesen megértem Harryt..a papája mellett a helye most...
Épp a táskámba pakoltam be, mikor kopogtattak az ajtón...
-Na mit hagytál itthon?-nevettem majd kinyitottam az ajtót
-Szia!-köszönt Niall
-Te mit keresel itt?-nyitottam ki az ajtót teljesen
-Téged! Beszélni szeretnék veled!-mondta majd csak a reakciómra várt, hogy beengedem-e
-Hát...rendben...gyere be!-ahogy kimondtam, a szemei a meglepődöttségtől voltak érdekesek, de mégis aranyosak
-Én...nem is tudom, hogy hol kezdjem...!-ült le a kanapéra
-Ha lehet, kicsit gyorsabban!-ültem le vele szembe
-Nem akarlak feltartani!-mondta
-Nem tartasz fel...csak térj a lényegre!-csúszott egy mosoly a számra
-Én tudom, hogy ha azt mondom, hogy sajnálom nem elég...hibás vagyok...ha nem viselkedek veled úgy azon a reggelen...nem történik semmi...semmi érted? Semmi és még mindig boldogak lennénk együtt...Csak mi ketten...Magamnak is nehéz beismerni...még soha nem éreztem ilyet..azt hiszem, hogy beléd szerettem...Nekem úgy vagy jó ahogy vagy...Mind a 2-en hibásak vagyunk, hogy ez történt...Szeretném neked bebizonyítani, hogy ami köztünk volt nem csak futó kaland...nem csak játékszer voltál számomra, hanem egy lány, aki elnyerte a szívemet...-mondta majd kicsúszott egy könnycsepp a szeméből
-Most nem tudok mit mondani!-hajtottam le a fejem
-Nekem az is elég, ha nem velem vagy boldog hanem mással...csak szeressen úgy, ahogy én szeretlek...Hiba volt minden amit tettem, azóta mióta elmentél...-folytatta
-Niall..-próbáltam megszólalni
-Nem kell, hogy megbocsáss...elrontottam mindent, de akkor is bebizonyítom neked, hogy milyen vagyok valójában...ha az egész életem erre megy rá...hát menjen...nem érdekel...Az érzéseimnek nem tudok parancsolni...akár mennyire is utálni akartalak nem ment...mindig a közös élmények forogtak az agyamba...milyen boldogak voltunk...-mondta
-És Katy? Meg a drog?-húztam fel a szemöldököm
-Ha ismersz..tudod, hogy soha nem tennék ilyet, se a drogot se a Katy-is dolgot!-mondta majd a kezét az enyémre csúsztatta
-Niall figyelj!-éreztem, ahogy a szive gyorsabban kezd verni
-Kérlek! Csak adj még egy esélyt! Egy legutolsót...csak egyet! Kérlek!-szorította a kezem könnyes szemmel
-Hiányoztál!-csúszott ki a számon az eltitkolt szó
-Akkor ez azt jelenit, hogy?-kapta fel a fejét
-Azt!-mosolyodtam el
Nem hiszem el!-húzott magához
-Hát én se! De azt tudnod kell, hogy a hibás nem te vagy!-adtam egy puszit az arcára
-De várj...mi van azzal a Peterrel?-húzta fel a szemöldökét
-Nem beszéljünk inkább róla!-zártam le a témát
-Tudod...szerintem most én vagyok a legboldogabb ember a világon!-simította végig az arcomat
-Tudod...szerintem most én vagyok a legboldogabb ember a világon!-mondtam majd megfogtam a kezét
-Amikor megtudtam, hogy mi történt, nem gondoltam volna, hogy mi ketten valaha megint....!-nevette el magát
-Hát én se!-mondtam
-Amúgy mit akartál ma csinálni? Hova készültél?-kérdezte
-Gondoltam újrafestem a lakást meg veszek pár új bútort!-mondtam
-Rendben! Akkor hova menjünk először? Meg mikor kezdjük?-mosolygott
-Csak nem segíteni akarsz?-fogtam még mindig a kezét
-A barátnőmnek? Ez a dolgom nem?-nevetett majd felhúzott a kanapéról
-Nem gondolod, hogy ezt kicsit elsietjük?-fordítottam komolyra a szót
-Én őszintén mondtam, hogy szeretlek!-mondta
-Én is de..!-próbáltam befejezni, de Niall magához húzott amitől olyan zavarba jöttem, hogy meg se tudtam szólalni
-Akkor mi de?-mosolygott majd megcsókolt
Ez a csók olyan volt, mintha a legelső lett volna...Magamnak is nehéz bevallani, de már nagyon hiányzott...az illata, a hangja...és Ő maga....