66.rész
                                                                       Itt is a kövi rész!:D


Az ünnepi vacsora elkezdődött, de Niall és Zayn még sehol nem voltak. Kicsit már aggódtunk értük, hogy hol vannak, de tudtuk milyenek a rajongók...de pont Karácsonykor...
A szokásos téglalap alakú asztalnál ültünk. A két fő helyen apa és keresztapa...én Harry és El mellett ültem, ami igazán jó hely lett volna, ha nem ült volna be velem szembe Peter. Fel se mertem nézni a tányéromból, mert éreztem, hogy engem néz. De miért néz? Nem is beszélünk meg semmi...amúgy is ott van neki El...érte hagyott ott nem?
-Gyerekek kértek még valamit?-rakta elénk a szinte már üres húsos tálat
Csak a fejünket ráztuk, már annyira tele voltunk, hogy beszélni se bírtunk. Felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra, de kopogtattak az ajtón.
-Ki az?-ásítottam közbe
-Hát én!-ugrott be Harry az ajtón tele energiával.
-Hogy vagy te ennyire fit? Nekem már életem sincs!-terültem el mégjobban
-A sok koncert kiedzett!-nevetett majd leült mellém az ágyra
-Bocsi, hogy így elterültem!-ültem fel
-Ne hülyéskedj ez a te szobád, de ha már itt tartunk!-hajtotta a fejét a lábamra
-Harry!-ütöttem arcon játékosan
-Te pofon mertél ütni?-ült fel mint valami robot
-Már csak egy piros szem hiányzik!-nevettem
-Aha...!-majd megfogott egy párnát és hozzám vágta
-Hé!-dobtam vissza
-Vissza merted dobni?-vágott tök ijesztő fejet
-Oké oké elég lesz Harry!-nevettem, de elkezdett csikizni és olyan röhögőgörcs jött rám, hogy még Lala is átjött és ránk ugrott
-Najó kifele a szobámból! Mind a ketten!-hesegettem ki őket
-Harry! Harry! Iszunk egy kakaót? Megmutathatom, hogy hogy szoktam csinálni?-ugrált Lala Harryre
-Persze! Gyere te kis ördög!-kapta fel az ölébe
Meg kell, hogy valljam, hogy Harryből igazi apa lesz...olyan jól bánik a gyerekekkel...jó volt nézni őket. Átöltöztem valami "pizsama" félébe és gondoltam utánuk megyek. Belebújtam a papucsomba és gondoltam benézek még előtte Katyhez
-Te mit csinálsz itt egyedül?-kapcsoltam fel a villanyt
-Héé!-ijedtek meg
-Zayn te mit csinálsz itthon?-lepődtem meg
-Aha! Már egy ideje!-nevetett
-Most evett nem hallottad ahogy eltörtünk egy poharat?-nevetett Katy is
-Nem, de Niall hol van?-húztam fel a szemöldököm
-Hát...ő még ott van...vagyis még nincs itthon!-jött zavarba Zayn
-Hol ott?
-Elmentünk pár rajongóval egy bárba, de én már hazajöttem, csak ő még ott maradt!-mondta
-Hát jó!-mosolyodtam el
Egy nap...egy perc is elég volt hogy akkorát csalódjak Niallbe, hogy kimondjam: Nem szeretem!
Nem szeretem...megkönnyebbültem...megkönnyebbültem, hogy kimondtam...
Hülye vagyok...hiába mondom ki, vagy szeretném bebeszélni magamnak, hogy nem szeretem...nem megy...Ha szeretsz egy embert...ha szerelmes vagy belé...nem számít, hogy ki mit mond...nem számít, hogy másik szerint ez hülyeség...próbálhatnak lebeszélni róla, de te akkor is ugyan úgy szereted, ha próbálsz nem gondolni rá még többször fog eszedbe jutni, ha le akarod zárni tesz valami olyat amitől megint fellángol benned, amit éreztél/érzel iránta...elég egy szó vagy egy mosoly hozzá, hogy ugyan azt érezd, amit már nem szeretnél....
Nem tudom mi legyen velünk...helyre hozható még a dolog Niall és köztem vagy már rég nem az a pár vagyunk akik voltunk?
A kövi részből kiderül ;)